A szakmai körökben McKenzie módszernek (MDT vagy Mechanikai Diagnózis és Terápia Módszernek) nevezett eljárás a köznyelvben McKenzie torna/McKenzie gyógytorna/McKenzie gerinctorna néven vált ismertté. A Robin McKenzie új-zélandi gyógytornász nevéhez fűződő nemzetközileg elismert manuálterápiás technikát az egész világon több mint 30 éve oktatják és alkalmazzák. Fontos tudni, hogy a McKenzie torna annak ellenére, hogy javarészt a nyaki és ágyéki gerinc porckorongsérv-kezelésével kapcsolatban találkozhatnak vele a legtöbben, nem csupán a gerincproblémák esetében alkalmazható, hanem a mozgásszervrendszerben található más ízületek esetén is.
A McKenzie módszer előnyei
A McKenzie módszer olyan mozgásterápiára, amelyben a kezelést végző gyógytornász mellett maga a beteg is aktív szerepet tölt be. A terápia előnye, hogy a torna egyszerűbb, könnyen kivitelezhető gyakorlatait otthon, önállóan is el lehet végezni, így a mozdulatsorok megtanulásával a páciens saját maga is befolyásolni tudja a meglévő betegség kimenetelét és az azzal járó fájdalmakat.
A módszer előnyei közé tartozik az is, hogy egy alapos, egyszerűen alkalmazható vizsgálati metódus és kategorizálás előzi meg, illetve az, hogy a megfelelő irányú mozgás hatékonyságának felmérésére és alkalmazására viszonylag kevés személyes alkalom szükséges. Ezzel a páciens kezébe adjuk az öngyógyítás, önkezelés kulcsát, még akkor is, ha a később valami miatt visszaesés következne be az állapotában.
Hogy néz ki a vizsgálat?
A McKenzie módszer alapját képező vizsgálat során meghatározott, célzott kérdésekkel és mozgásos tesztekkel a szakembereink:
- felmérik a páciens fájdalmát – hogyan változik a fájdalom nagysága és minősége, milyen mozdulatokra, testhelyzetekre, egyéb befolyásoló tényezőkre mi lesz a válaszreakciója
- kiszűrik az esetleges piros zászlókat – azaz, hogy milyen esetben nem jelent megoldást a gyógytorna, vagy manuálterápia. Ilyenkor a pácienst a megfelelő szakellátás irányába irányítják.
- hipotézist állítanak fel a kérdések alapján – azaz milyen irányú célzott mozgás az, ami feltételezhetően segíteni fog, ezt tesztelik is,
- kiválasztják a javulást eredményező mozgásmintázatot, aminek alapján
- házi feladatot adnak a páciensnek.
A vizsgálat és mozgás tesztek során az adott ízületet figyeljük a fájdalom és a mozgástartomány változása szempontjából – legyen az váll, csípő, térd, nyaki gerinc, háti gerincszakasz, derék…stb. – azt, hogy egy bizonyos irányú repetitív, azaz ismételt mozgására, vagy kitartott statikus helyzetre miként reagál.
Az első vizsgálat és tesztelés alatt akár azonnal megváltozhat a fájdalom mennyisége és minősége, csökkenhet például a kisugárzó panasz. Ennek a gyorsan ható fájdalomcsillapító módszernek az alkalmazásával – a rövid idő alatt bekövetkező javulás miatt – nem tud kialakulni terápiafüggőség.
A páciensek csoportjai
A pácienseket – ha valóban mechanikai fájdalomról van szó – a vizsgálat függvényében három alkategóriába soroljuk:
DERANGEMENT SZINDRÓMA
Ebbe a csoportba tartoznak a legtöbben, itt olyan valódi mechanikai akadály van jelen, ami akadályozza az ízület elmozdulását és fájdalmat vált ki. Ilyen mechanikai akadály lehet:
- a nyaki, háti, ágyéki gerincszakaszon a porckorong kiboltosulása, vagy sérvesedése,
- a csípő és vállízületnél az ízületet alkotó komponensek mechanikai akadálya, pl.: ín, szalag, ízületi tok stb.
Ennek a verziónak a legösszetettebb a fájdalom mintája, jelentkezhet lokálisan, kisugározhat akár a perifériára, akár centrálisan nagyobb területre. A tünetek problémát okozhatnak állandó jelleggel vagy időszakosan, napszaki ingadozást is mutathatnak, megjelenésüket befolyásolhatja a testhelyzet, vagy az éppen végzett tevékenység.
A vizsgálat során egy bizonyos irányú repetitív mozgásra, vagy statikus testhelyzetre a tünetek, vagy fokozódnak, vagy csökkennek, vagy megszűnnek. A kezelés azt az irányú mozgást, vagy testhelyzetet foglalja majd magába, ami sikeresen csökkentette, centralizálta, vagy megszüntette a tüneteket, és ezzel együtt növelte a mozgáspályát.
DISZFUNKCIÓS SZINDRÓMA
Ebben az esetben a fájdalom a szöveti károsodás (hegesedés, összetapadt vagy adaptívan megrövidült lágyszövet) mechanikai deformációjának következtében alakul ki. A tünetek már 8-12 hete fennállnak. Jellemző, hogy a fájdalom időszakos és a mozgáspálya végén jelentkezik. A mozgáspálya ebben az esetben sem teljes. A kezelés alkalmával az ismételt mozgás iránya a fájdalmas végpontú irány lesz, mert az a cél, hogy az ismételt mozgások hatására a deformált szövet visszanyerje eredeti állapotát.
POSZTURÁLIS SZINDRÓMA
A fájdalom a normál lágyszövet mechanikai deformációja miatt alakul ki, annak következtében, hogy az ízület körüli struktúrák tartósan egyirányú, hosszan fennálló véghelyzeti terhelésnek vannak kitéve. Ilyen például sokáig tartó statikus görnyedt, vagy nagyon feszes egyenes ülés, a sokáig tartó sarokülés/törökülés, stb. Ha a pácienst más pozícióba helyezzük, akkor a fájdalom megszűnik. A kezelés magában foglalja ilyenkor a páciens oktatását, hogy miként kerülheti el a tartós statikus helyzeteket, tudatva, hogy a hosszan fennálló statikus terhelés hosszú távú következménye diszfunkciós szindróma lehet.
EGYÉB
A fenti három csoporton kívül van még van egy csoport, az EGYÉB nem mechanikai szindrómák csoportja. Ide több látogatás után akkor szoktuk besorolni a pácienst, amikor semmilyen irányú mozgásra vagy statikus helyzetre nem változik a tünet tartósan. Ezekben az esetekben nem a McKenzie módszert használjuk, hanem más fizioterápiás vagy manuálterápiás módszert.
A McKenzie torna nem csak a gerincproblémák esetében alkalmazható, hanem a mozgásszervrendszer részeinek más jellegű fájdalmai esetén is.
forrás: sherlockrehab.hu